Röviddel reggel kilenc óra után érkeztünk a ivói Honor Villa udvarára, ahova néhány perc múlva vörös egyensapkát hordó gyereksereg robogott be: a reggeli torna végét csíptük el. „Minden reggel felszaladunk a Tündérkert bejáratáig, majd vissza, és közben nyújtógyakorlatokat is végzünk” – magyarázta a tizenkét éves Rohaj Anna. A kislány felvilágosított, a korai testmozgás nem a legkellemesebb, viszont szükség van rá, hogy a többórás lovaglás után ne merevedjenek be combizmaik. Vadhúsos reggeli következett hargitai panoráma előtt, majd a gyerekek az Izlandi Lovak Lovardába indultak.

„A tábor célja, hogy a gyerekek megtanuljanak lovagolni, a program pedig úgy áll össze, hogy délután és délelőtt is van lovaglás” – mesélte Szekeres Ágnes, a tábornak otthont adó villa vezetője. Megtudtuk, a lovasoktatásra két csoportra osztják a gyerekeket, az egyik csapat délelőtt lovagol, miközben a másik a vadasparkba látogat, délután pedig cserélnek. „Tizennégy lovunk van, ezért tizenhat gyereket fogadunk a táborba. Bár rövidnek tűnhet ez a néhány nap, a gyerekek azért tudnak ennyi idő alatt megtanulni lovagolni, mert mindenkivel külön foglalkozunk, és napi több órát lovagolhatnak. Nyilván az a cél, hogy mindenki önmagához képest jelentősen fejlődjön az egy hét alatt” – avatott be a tábor dinamikájába Ági. Ezúttal is vegyes volt a csoport, az udvarhelyszéki fiatalok mellett több gyerek érkezett Csíkszeredából, Marosvásárhelyről, Szebenből, illetve Budapestről és az Egyesült Államokból is volt egy-egy részvevő. A rendkívül aprólékos programból kisilabizáltuk, hogy a tábor első napjaiban együtt van a két csoport, míg mindenki megtanulja az alapokat, a nyergelést, az állatok pucolását. Simó Nóra szerint egyébként ezért különleges ez a tábor, mert a gyakorlat mellett a lovakról is sokat tanulhatnak a részvevők.

„Eléggé izgalmas a tábor” – mesélte a tizenegy éves Geréb Hanna, miközben hölgykoszorúban elhelyezkedünk a villa nappalijában. „Voltam más lovas táborban, de ott nem engedték, hogy egyedül lovagoljunk, fogták elöl a gyeplőt, és az úgy már nem volt az igazi. Az előző táborban nem is tanítottak meg jól lovagolni, most sokat kellett javítsak” – vallotta be Hanna. Egyébként nem is olyan nehéz a lovaglás, tudtuk meg, csak arra kell figyelni, hogy felvegyük a ló ritmusát, egyenes háttal, viszont laza csípővel üljünk a nyeregben, és helyesen tartsuk a gyeplőt. Hanna különben Kvárdin lovagol, aki fekete-fehér foltjaival és fényes szőrével a legszebb az egész ménesben. A mellette kuporgó Orbán Panni közbeszól: Vidalin is csodaszép, sőt, engedelmes is.

Időközben megérkezik dr. Pál Ágoston, a lovarda állatorvosa és egyik oktatója. A gyerekek felélednek: a csoport egyik része indulhat lovagolni. „Az izlandi lovak elsősorban azért különlegesek, mert különleges lépésük van, amelyet másfajta lovak nem tudnak” – világosít fel a ricsaj közepette a szakember. Az ún. tölt kifejezetten az izlandi pónira jellemző, az állat mozgása kiegyensúlyozott, kellemesen hintázó. „Az ember úgy ül a ló hátán, mint a fotelben. Így nagyon kényelmesen lehet lovagolni akár 10-20 kilométeren át is. Nem utolsósorban pedig az izlandi lovak annyira jámborak és megbízhatók, hogy bátran egészen pici gyerekeket vagy időseket is fel lehet ültetni a hátukra” – magyarázta Pál Ágoston. Mellesleg ez a lófajta lovasát sem dobja le, a ménesen belüli hierarchia kialakításakor ugyan csipkedik és néha megrúgják egymást, az embert viszont soha. „Termetükhöz képest hidegvérű lovak. Kell tudni, hogy a lovakat temperamentumuk szerint hideg- és melegvérű lovakként különböztetjük meg, illetve a kettő kereszteződése a félvér. Az izlandi lovak temperamentum szempontjából a melegvérű lovakhoz, viselkedés szempontjából viszont a hidegvérű lovakhoz hasonlítanak, tehát fürgék és szívósak, viszont nyugodtak és rendkívül türelmesek” – folytatódott a lóismereti gyorstalpaló. Közben mi is szedelőzködünk: a lovarda a település másik végében van, sietnünk kell, ha nem akarunk lemaradni.

A ménes jelenleg tizennégy izlandi lóból áll, egyszerre nyolc állattal és nyolc lovaglóval foglalkozik a két oktató és segédeik. „A gyerekek megismerkednek a lóval, és éppen abból kifolyólag, hogy ilyen nyugodt és megbízható fajta az izlandi, nagyon rövid idő alatt meg is tanulnak lovagolni. Így a gyerek első tapasztalata, a lovakkal való első találkozása pozitív élmény, ezért a továbbiakban más, nagyobb fajoktól sem fél” – tette hozzá indulás előtt az oktató.

A lovarda istállójának oldalán kis névtáblák sorakoznak: Flugar, Semmla, Kvardi, Krummi, Krona, Vidalin, Maer, Aesa, Ljufur és Blaer. „Megtartottuk a lovak eredeti izlandi nevét, kicsit furcsán hangzik, de a mi fülünk már megszokta” – súgta oda Pál Ágoston. Egyébként mindegyik névnek van jelentése, a Krona nevezetű kanca például királynői megjelenéséről kapta nevét. Közben megérkezett Pongó is, a lovarda szelíd tekintetű, ám annál nagyobb termetű kuvasza, a neki kijáró figyelmet követleve. „Üdvözöljük a Dönci Szépségszalonban!” – rikkantotta el magát a csapat mókamestere, a tizenegy éves Benedek Ödön, miközben a gyerekek egyenként elővezették, majd lepucolták lovaikat. „Kedvesek a lovak, jó a hely, jó a társaság, és a foglalkozások is tetszenek. Ez a negyedik lovas táborom, és annyira szeretem, hogy jövőre is eljövök” – mesélte lelkesen Dönci, akinek közben szorgosan járt a keze, hisz aki előbb végez a pucolással és nyergeléssel, az többet tud lovagolni.