Tamás József síremléke az esztergomi belvárosi temetőben

Csíkszeredában született, Esztergomban alussza örök álmát Tamás József (1868–1931) építész, a madéfalvi emlékmű tervezője. A híres építésznek nincs egyenes ágú leszármazottja, két lánya volt, ők az 1990-es évek végén hunytak el Esztergomban – írta a Székelyhon 2011 októberében. A híres székely építész életrajzi adatainak felkutatása, illetve a síremlék sorsának közzététele a csíkszeredai Salamon Jánosnak köszönhető. Salamon az 1990-es évek elején Madéfalva polgármestere volt.

Mikor épült az emlékmű, ki volt Tamás József?

Az 1764-es madéfalvi mészárlást követően a Vészhalomnak elnevezett közös sírba temették az áldozatokat, de a vérengzés után közel 150 éven keresztül csak kopjafákkal, kereszttel jelölték meg a helyet. Az eseményhez méltó emlékmű állításának a gondolata már az 1860-as évek elején megfogalmazódott, de csak 1891-ben alakult meg az a bizottság, mely egy emlékmű felállítását tűzte ki célul. Egy évre rá a csíkszeredai származású, a 19. század végén Budapesten tervezőirodát fenntartó Tamás József építészmérnök ingyen felajánlotta az emlékmű terveinek elkészítését. A terveket 1895 januárjában hagyta jóvá az országos képzőművészeti tanács, majd 1898. május 10-én tették le az emlékmű alapkövét, és még ugyanaz év decemberére a turulmadár is felkerült a csúcsára. Tamás József terveit Szász István építész vitelezte ki, a turulmadarat pedig Köllő Miklós gyergyócsomafalvi születésű szobrász mintázta meg. A feliratot hordozó márványtábla Sánta Nándor műve, a felirat szövegének első részét dr. Szádeczky Lajos kolozsvári történész, a második, verses részét, pedig dr. Balló István csíkszeredai tanár írta. Az emlékmű ünnepélyes felavatására később, 1905. október 8-án került sor.

Salamon János még ismerte Tamás József két lányát, akik Esztergomban, az Arany János utca 1. sz. alatt laktak, az édesapjuk által épített ház egyik részében. A madéfalvi emlékmű tervezőjével kapcsolatosan eddig csupán két biztos dátumról tudunk: a születési és az elhalálozási időpontról. Születési dátumaként a csíkszeredai plébánia anyakönyvébe 1868. február 11-ét írták be, és egy hónapra rá, 1868. március 16-án keresztelte meg Lőrincz Ferenc plébános. Valószínűleg Csíksomlyón kezdte meg tanulmányait, a múlt század elején Budapesten élt, majd az első világháború végén Esztergomban telepedett le. Felesége Spanraft Berta volt, akitől két lánya, Magdolna és Emília született.

Eltűnt a sír megváltásáról szóló határozat?

Salamon János tavaly nyáron Esztergomban járt, és amint októberi cikkünkben is beszámoltunk róla, a síremlék még állt, de egy felszólító sárga színű kartonpapír ékeskedett a bejáratnál, melyen az állt, hogy „Lejárt sír!!!”. Történt mindez annak ellenére, hogy Esztergom Polgármesteri Hivatala 1992-ben eljuttatott Tamás József lányaihoz egy átiratot, melyben az állt, hogy a hivatal engedélyezte az építész kriptájának megváltását 50 évre, költségtérítés nélkül. A dr. Takács Márta esztergomi jegyző által aláírt, és 1992. május 9-én kibocsátott, 7030-2/1992-es határozatban indoklásként az áll, hogy „Tamás József kriptájának védetté nyilvánítása folyamatban van az Országos Műemléki Felügyelőségnél”. Erről a határozatról az esztergomi belvárosi temető illetékes munkatársai jelenleg nem tudnak, viszont dr. Bárdos Istvánnak elmondták: „a hatályos rendelkezések értelmében a kripta használati ideje 312.500 forint ellenében további 60 évre megváltható”. A temető illetékesei vállalták, hogy 2012. május közepéig biztosítják a megfelelő eljárás lefolytatásához szükséges időt.

Elsőként a Szent György Lovagrend lépett

Októberben megjelent cikkünkre, a Tamás József síremlékének megmentését szolgáló felhívásunkra elsőként a Szent György Lovagrend dél-erdélyi nagypriorátusának tagjai, a gyergyószentmiklósi dr. Jeszenszky Géza nagyprior és a csíkszeredai Abrudbányai Sándor prior lépett. Felvették a kapcsolatot Esztergomban élő lovagtársukkal, dr. Bárdos István művészettörténésszel. Közben Abrudbányai beszélt Szentes Csaba madéfalvi polgármesterrel, aki azt ígérte, támogatni fogja a síremlék megmentését. Esztergomban dr. Bárdos István felkereste a temetőt, a temetkezési vállalatot, majd az esztergomi polgármesteri hivatalt, itt egy hivatalos levelet adott át Tétényi Éva polgármester asszonynak. Az alábbiakban részleteket közlünk ebből a levélből:

„Tisztelt Polgármester Asszony! A Szent György Lovagrend dél-erdélyi priorja Madéfalva polgármesterével egyetértésben közreműködésemet kérte az 1931-ben elhunyt és az esztergomi Belvárosi Temetőben nyugvó Tamás József építész kriptájának védetté nyilvánítása ügyében. (...). Salamon János 2011 nyarán Esztergomban járt, felkereste a temetőt, és meglepődve konstatálta, hogy a kriptára írt információ szerint a sírhely, megváltás hiányában 1981-ben lejárt.

Ezt követően kerestek meg és kértek fel engem, mint esztergomi polgárt és a rend magisztrátusának tagját, hogy nyújtsak segítséget nekik a sírhely használati jogának meghosszabbításához, végső soron pedig védetté nyilvánításához.

Felkerestem a Belvárosi Temető illetékes munkatársait, aki segítőkészen jártak el, és arról tájékoztattak, hogy a hatályos rendelkezések értelmében a kripta használati ideje 312 500 forint ellenében további 60 évre megváltható. Azt is vállalták, hogy 2012. május közepéig biztosítják a megfelelő eljárás lefolytatásához szükséges időt.

Madéfalva polgármestere és lovagrendünk szeretné megteremteni a feltételeit annak, hogy ez a síremlék – melynek egyenes ági leszármazottak hiányában nincs gondozója –, ne váljon az enyészet martalékává.

Ezért arra kérjük polgármester asszonyt, hogy amennyiben fellehető és még hatályos a dr. Takács Márta jegyző asszony által 1992-ben kibocsátott dokumentum, akkor járjon el annak érdekében, hogy az abban foglaltak szerint 2041-ig térítésmentesen maradjon fenn a kripta használati ideje, és ezzel párhuzamosan a város indítsa el annak védetté nyilvánítási eljárását. Amennyiben a térítésmentesség nem biztosítható, akkor annak jelzését is kérném, hogy Székelyföldön a pénz összegyűjtését megkezdhessék.”